Főoldal Kréta Aktualitások Képzéseink Állásajánlatok

Kisalföldi ASzC
Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum,
Szakképző Iskola és Kollégium

Kréta felület

 

Kedves látogató, kedves leendő tanulónk!

Sok szeretettel köszöntöm Önt a Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum Jávorka Sándor Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium honlapján. Iskolánk honlapja folyamatosan frissülő tartalmakkal várja a képzéseink iránt érdeklődőket.

Köszöntőmet kedvenc idézetemmel kezdem, mely szerint:

„A hagyományőrzés nem a hamvak őrzése, hanem a tűz továbbadása!”

Nagy múltú iskolánk életére kifejezetten jellemző, hogy a hagyományok által, de a mában élünk. Szeretjük mindazt, amit elődeinktől örököltünk, tanultunk, de mindezt a tudást szívesen ültetjük át a mai életünkbe. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar a mindennapjaink része, ott van az otthonunkban, a kertünkben, a konyhánkban, ott van a múltunkban és a jelenünkben, körülvesz minket és végigkísér az életünk során ugyanúgy, ahogy őseinket kísérte végig a történelem folyamán.

Iskolánk mezőgazdasági és élelmiszeripari technikum és szakképző iskola. Olyan szakemberek képzését tűztük ki célul, akik felelősségteljesen és környezettudatosan akarnak tenni a saját maguk és embertársaik érdekében. Célunk, hogy a rohamosan fejlődő, digitális világban is szem elött tartsuk, hogy természeti lények vagyunk, biológiai igényekkel, mely egyike a táplálkozás és a táplálékunk.

Fontos felismernünk, hogy futószalagon gyártani, tejet, kenyeret, zöldséget és gyümölcsöt nem lehet. Ehhez vissza kell nyúlnunk ősink hagyományaihoz, a tőlük kapott tapasztalatokhoz, mindezt fűszerezve a mai technológia kényelmével. A mi szakmáinkban mindig szükség lesz az emberi munkára, az emberi gondolkodásra, az érzelemre, az ítélőképességre, a természeti környezet legapróbb rezdüléseinek az ismeretére és a föld, a körülöttünk lévő élő környezet szeretetére.

Iskolánk tanulóit bevezetjük az általunk oktatott szakmák történetébe, megismerkedhetnek a növénytermesztés, az állattenyésztés és a kertészet szépségeivel és nehézségeivel, találkozhatnak a háztáji és üzemi körülmények között tenyésztett haszonállatok többségével, megtapasztalhatják az élelmiszergyártás folyamatát. Saját pékségünkben készíthetik el kovásszal sült kenyerünket és saját tangazdaságunkban vehetnek részt a növénytermesztési és állattenyésztési munkálatokban.

Iskolánkban „jávorkás” generációk nőttek fel, adták át szülők gyermekeik számára ezt az életérzést. Több olyan oktató kollégával büszkélkedhet tantestületünk, akik diákként maguk is a Jávorka padjait koptatták és emiatt a rendkívüli érzelmi kötődés miatt küldetésként élik meg, hogy a tudásukat átadják a jövő nemzedékének. De nem csak ők, valamennyi iskolánkban dolgozó oktató és oktatói munkát segítő munkatárs célja, hogy tudást és élményeket adjanak a tanulóinknak. Nem hiszünk a versenyiskolákban, azokban az intézményekben, ahol minden a versengésből, a díjak megszerzéséből, a folyamatos külső bajnokságokról szól. Mi hiteles embereket és jó szakembereket szeretnénk nevelni. Olyan kiváló egyéniségeket, akikre egész hátralévő életünkben büszkék lehetünk. Akiknek hitük van, értékrendjük van, és céljaik vannak. Akik képesek a saját lábukra állni, és egy napon jól képzett szakamemberekké, felelősségteljes állampolgárokká és szülőkké válni.

Mi az alkotásban, a hittel vállalt munkában hiszünk. Ezért kelünk fel nap, nap után, ezért dolgozunk és ezért várunk minden érdeklődő tanulót a közösségünkbe. Szívből kívánjuk nektek, hogy velünk karöltve leljetek rá ti is arra az ősi tűzre, mely elődeinket is hajtotta és minket is fűt.

 

Tasnádiné Sipos Mariann

igazgató

 


 

Aktualitások

 

2024/2025. tanév ideiglenes felvételi jegyzék

Kedves Szülők!

Kedves 8. osztályosok!

A beérkezett jelentkezési lapok alapján intézményünk elkészítette a 2024/2025. tanévre szóló ideiglenes felvételi jegyzéket, mely még NEM a végleges felvételi eredményt mutatja.

Az ideiglenes felvételi jegyzék kialakításánál a tanulmányi eredményen kívül figyelembe vettük azt is, hogy iskolánkon belül melyik szakot hányadik helyen jelölték meg a jelentkezési lapon. Súlyszorzókat alkalmaztunk. Így fordulhat elő az, hogy ugyanannál a tanulónál más szakon más pontszám szerepelhet.

Akik a sorrendben hátrébb helyezkednek el ne csüggedjenek, mivel egészen biztosan lesz olyan kedvezőbb helyet elfoglaló diák, aki más iskolát jelölt meg első helyen. Amennyiben a másik iskolába felveszik, úgy ő kikerül majd a rangsorból és mindenki egyel feljebb csúszik.

Mezőgazdaság és erdészet ágazat:

0001 Mezőgazdasági technikus
0003 Kertésztechnikus
0004 Gazda
0005 Kertész
0006 Mezőgazdasági gépész

Élelmiszeripar ágazat:

0002 Sütő-és cukrászipari technikus
0007 Pék
0008 Pék-cukrász

 

 

Elérhetőségeink

2890 Tata, Új út 19.
+36-34-587-580
javorka@javorka-tata.hu

Megbizott igazgató: Körmendi Csaba
+36-34-587-580
+36-34-587-589
igazgato@javorka-tata.edu.hu
javorka.igazgato@kisalfoldiaszc.hu
szak.igh@javorka-tata.hu

 

Osztályfőnökök:

Facebook elérhetőségünk

9. A, mezőgazdasági technikus Heringer Szám Anita
9. B, mezőgazdasági és sütőcukrászipari technikum Szabó Mária
9. C, Pék-cukrász Vén Dóra
9. E, mezőgazdasági gépész Szabó Sándor
10. A, mezőgazdasági technikus Simondám Mihály
10. B, mezőgazdasági és sütőcukrászipari technikum Hetzmann Viktória
10. C, Pék-cukrász Füssyné Nagy Andrea
10. E, Mezőgazdasági gépész Csizmazia Zoltán
10. E, Gazda Csizmazia Zoltán
11. A, mezőgazdasági és sütőcukrászipari tecnikum Koháry Beatrix
11. C, pék-cukrász Farkas Andrea
11. E, Mezőgazdasági gépész Kiss Tibor
2/12., szakiskolások érettségi osztálya Zsebők Zoltán
1/13., Sütőcukrászipari technikus Kocsis Nóra

 

 

 

 

 

 

Képzéseink

 

 

 

Iskolánk története

A tatai mezõgazdasági képzés elõzményei a XVIII. századra tehetõk. Szencrõl piarista papokat hívtak Tatára és gazdasági iskolát alapítottak a mai Eötvös-gimnázium elõdjeként. Eszterházy Miklós egy rövid ideig ún. "Lovagiskolát" mûködtetett. Ennek tananyagában szántóföldi és szõlõmûvelési ismereteket is oktattak. 1905-ben Tata községállami támogatással Gazdasági Népiskolát nyit. A 10-15 éves fiúk gazdasági, az ugyanilyen korú lányok háztartási ismereteket kaptak.

A két világháború között ezüst- és aranykalászos tanfolyamokat szerveztek. A Jávorka Sándor Mezõgazdasági Szakközépiskola jogelõdje a Téli Gazdasági Iskola volt. Ebbõl alakult a három éves képzési idejû Mezõgazdasági Technikum, s ebbõl a szakközépiskola. A jelenlegi szakközépiskola épülete csak 1944 óta áll a mezõgazdasági képzés szolgálatában.

Ha megnézzük tüzetesen az iskola elnevezési formáit, akkor jól láthatjuk, hogy azok hűen tükrözik a benne végbemenő fejlődések sorát. Ezen fejlődési folyamat első állomása 1950-51, amikor megnyílik a Tatai Állattenyésztési Mezőgazdasági Technikum, ami egy évvel később már Tatai Mezőgazdasági Technikumként működik tovább,
majd 1963. május 4-én az iskola nagyszabású névadóünnepség keretében Jávorka Sándor tiszteletére felveszi a "Jávorka Sándor" Mezőgazdasági Technikum, Tata nevet.

Szakirányultság tekintetében az induló iskola állattenyésztési tagozatú volt (1950), ahol az első évben alapismereteket, majd azok sikeres elvégzése után részletes állattenyésztési és növénytermesztési ismereteket közöltek, és ezeket gyakorlati képzéssel egészítették ki.
1952-től a Népgazdasági Tanács 438/1950. NT. sz. határozata alapján a három éves képzést képesítő vizsga zárta, a végzett tanulók pedig technikusi oklevelet kaptak.1954-55-től a képzés időtartama 4 évre bővül, amelyet Babos József után Nagy Antal igazgató munkássága is hűen követ. 1963-ban avatták fel az iskola épületében ma is meglévő, s a Jávorka-nap alkalmából évente megkoszorúzott emléktáblát.
Az első szakközépiskolai osztály 1965-től indult.

A '60-as évek elsõ felétõl iskolánk a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem gyakorló iskolájaként mûködött, de más felsõoktatási intézményekbõl is fogadtunk már tanárjelölteket gyakorló tanításra. A 70-es évektől a továbbképzések egy részét a korábbi Pannon Agrártudományi Egyetem irányításával működtették.

1968-ban az átszervezéssel együtt a tangazdaság beleolvadt a tatai állami gazdaságba, amely súlyos törést okozott az iskola életében, hiszen a gyakorlati ismeretátadás szilárd bázisát képezte.

1968-ban- a maga korában korszerűnek számító - kémiai előadó és laboratórium épült, majd műhelyek ólak, tanári lakások és az ún. pajta-tornaterem, amely tulajdonképpen egy fedett pajta volt vaslábakkal, és az egyik oldalán a szél elleni védelemként teljes felfalazással. Ez később az új tornaterem megépülésével átalakult, és ma már az átalakításoknak köszönhetően a magyar szaktanteremnek, az iskolakönyvtárnak és az olvasónak ad helyet. A főépület is átépítésen esett át, ekkor került kialakításra a mai emeleti szint, ahol jelenleg termeket, gazdasági irodákat és a tanárit találhatjuk.

Az 1970-es évek közepéig az iskola négy éves volt, nem voltak párhuzamos osztályok sem, a kb. 150-160 fõs iskolai létszámból 90-100 fiú volt kollégista, de többen helyhiány miatt kiszorultak a diákotthonból. Õk externátusi elhelyezést kaptak. A '70-es évek végétõl az iskola létszáma megkétszerezõdött. Ekkor vezették be a szabad szombatot is. A nappali tagozat mellett hosszú évekig ún. benti levelezõ tagozatú képzést is folytattunk. Ez a képzési forma már jó néhány éve megszûnt. Ma tanfolyami jelleggel a magángazdaságokat segítjük korszerû ismeretanyag átadásával.

1974-től az iskola a megyei szakigazgatási szerv irányítása alá került, 1979-től pedig egy új, növényvédelmi szakkal bővült. Elsődleges célnak tekintették ekkor, kiváló növényvédelmi és talajerőgazdálkodási szakemberek képzését. A növényvédelmi szak utolsó évfolyama 1987-88-ban érettségizett. 1989-ben - az iskola történetében immáron másodszor - nappali tagozaton, az V. évfolyamon megkezdik a technikusképzést. 1986-87-ben az első két évfolyamon már növénytermesztő és növényvédelmi, illetve állattenyésztő és állategészségügyi szak működött.

A kollégium 1980-ban érte el jelenlegi formáját, addig igazából csak az alvás és a tisztálkodás lehetõségeit biztosította, a tanulás, a sport és egyéb szabadidõs tevékenységek az iskolában zajlottak.Az iskolához egy - 1993-tól koedukált - kollégium kötõdik. A kollégium az iskolával közös igazgatás alatt tevékenykedik.

1992-ben épült meg az "új épület", melyben a géptani bemutatóterem, korszerű szaktantermek, felnőttképzés, gazdaképzés és a számítógéppark kapott helyet. Ugyancsak ebben az évben készült el a gépjárművezetést kiszolgáló rutinpálya, s ettől kezdve használják az üvegházat is.

A fõépület felépítése óta folyamatosan fejlõdik az iskola, és az ehhez kapcsolódó tangazdaság. 2000. augusztus 1-jén a Jávorka Sándor Mezõgazdasági Szakközépiskola és a szintén tatai Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Szakiskola egyesült, így az intézmény új neve: Jávorka Sándor Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakiskola lett.
2000. szeptember elsejétõl iskolánkban elindul az Agrárkereskedelmi menedzser-asszisztens felsõfokú akkreditált szakképzés is a Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezõgazdasági Fõiskolai Karának (Gyöngyös) támogatásával. Idõközben a fõiskola önálló lett Károly Róbert Fõiskola néven. Ez a képzési forma 2005-ben megszûnt iskolánkban.

Az intézménynek gondja van arra is, hogy a szakmai ismereteknél többet nyújtson. Az osztályfõnök vezetésével rendszeresen végzünk ún. pénzes munkát, hogy tanulóink a szülõk megterhelése nélkül, belföldi és néha külföldi kirándulásokat tehessenek. Az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyeken is rendszeresen indulnak tanítványaink, sokszor igen nagy sikerrel, hisz nem egyszer végeztek az elsõ öt hely egyikén, ami régebben egyet jelentett a fõiskolai, egyetemi felvételi-mentességgel. Ugyancsak szép eredményeket tud iskolánk felmutatni a biológiai témájú Kitaibel-versenyeken.

2020-ban alakult ki iskolánk mai neve: Kisalföldi ASzC Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium

Igazgatók névsora 1952-től napjainkig:

Babos István
Nagy Antal
Schróth László
Hartmann Márton
Dr. Szilas Péter
Szeifert István
Balogh Mária
Szeifert István
Iglóiné Hidasi Bernadett (megbízott igazgató)
Tasnádiné Sipos Mariann

Névadónkról, Jávorka Sándorról

A magyar flórakutatás nemzetközileg elismert tudósa 1883. március 12-én a született Hegybányán, (ma: Pjarg - Csehszlovákia) Hont megyében. Falusi kovácsmester édesapja korán elhunyt, édesanyja nevelte az árván maradt családot. A tudományok iránt rendkívül fogékony Jávorka Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica - Csehszlovákia) járt középiskolába. Közben tanított, munkát vállalt, hogy segítse testvéreit, előteremtse iskoláztatásának költségeit.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen hasonló körülmények között folytatta. 1904-1905 között gyakornokként az egyetem Botanikus kertjében dolgozott. 1905-ben került át a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályára, ahol öt évtizeden keresztül a Kárpát-medence növényvilágának megismerésére, ismertetésére, a botanikai tudományok továbbfejlesztésére, fiatal munkatársai tanítására szentelte életét. 1940-ben nyugdíjazták, de még két évtizeden keresztül, élete utolsó napjáig változatlan energiával dolgozva, díjazás nélküli munkatársa volt a Növénytárnak.

Jávorka Sándor Csapody Verával terepen (Forrás: MTM Fotótár)

Jávorka Sándor Csapody Verával terepen (Forrás: MTM Fotótár)

1906-ban a "Hazai Onosma fajaink" című dolgozatával szerzett doktorátust, s egyben a szakmai körökben nagy elismerést. Szorgalmáról, szakmai tudásáról közismert tudóst 1919-ben a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztossága igazgatóőrnek nevezte ki. A Tanácsköztársaság leverése után e tisztségétől megfosztották, majd a tehetséges botanikust 1934-ben nevezték ki ismét a Növénytár igazgatójává, amelynek irányítását nyugdíjaztatásáig látta el. Élete fő feladatának a magyar flóra részletes és kritikai feltárását és azok összefoglalását tekintette.

Amikor 1905-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályára került, megbízták az ottani "Flóra Hungarica" anyagának rendezésével. A későbbi "Herbarium Carpato-Pannonicum"-ban Kitaibel Pál és más neves gyűjtők hagyatékából származó növényi anyag várt feldolgozásra. Jávorka 1907-től közel két évtizeden keresztül aprólékos gonddal, nagy szakértelemmel foglalkozott ezek rendezésével. Szabad idejében ugyanakkor gyűjtőutakra járt, a terepen botanizált, s számos növényfajjal gyarapította a herbárium anyagát.

1924-25-ben jelent meg a "Magyar Flóra / Flóra Hungarica" című kétkötetes növényhatározója, amelyben 1307 oldalon dolgozta fel a Kárpátok, a Kárpátmedencei flóra fajait. A hazai viszonylatban elsőként napvilágot látott mű mérföldkő a magyar flórakutatás történetében. Ugyanakkor nélkülözhetetlen kézikönyve lett a Közép-Európa délkeleti részének flórakutatói számára is. Megjelenésekor szakmai körökben osztatlan elismerést váltott ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1926-ban alkotásáért - "amely nemcsak a magyarság dísze, de a Föld tudományos érdeklődését is teljes mértékben kielégíti" -, Marcibányi mellékjutalomban részesítette.

Jávorka az elismeréseken felbátorodva, egy évvel később "A magyar flóra kishatározója" címmel elkészítette "A magyar flóra" rövidített változatát, mintegy 1000 növényfaj ábrájával (Magyar középhegység, a Nagy- és Kis-alföld és a Dunántúl egész területéről). A rendkívül népszerű növényhatározót később követte az újabb, amelyet "Erdő-mező virágai" címmel hazánkban hat alkalommal, Csehszlovákiában háromszor adtak ki ismét, azzal a céllal "hogy a természetben nyitott szemmel járókat, a dolgozó parasztot, az erdészt, a túristát, azután a tanuló ifjúság, az úttörők kultúrszomjas, lelkes tömegeit megismertesse az erdő, mező, szikla és homokbucka, vízpartok és szikes mezők. . . leggyakoribb növényeivel . . . A gyakorlati célok, mint pl. a célszerű erdő-rét és legelőgazdálkodás, gyógynövénygyűjtés pedig egyenesen megkövetelik, hogy az ország természetes növényállományának legalább fontosabb tagjait, növényfajtáit, növénytársulásait megismerjük, hogy a természet életjelenségeit népgazdaságunk céljaira hasznosíthassuk" írta tudománynépszerűsítő munkája bevezetőjében a szerző. A nagy növényhatározó kiegészítéséül ugyancsak ebben az időszakban jelent meg füzetenként 1926-1934 között másik jelentős műve, a "Magyar Flóra képekben" címmel, amelyhez mintegy négyezer növény rajzát Csapody Vera munkatársa készítette el. E művészi rajzokkal kiegészített tudományos munkát ma is az európai botanikai irodalom egyik legértékesebb termékeként tartják számon. 1975-ben a Magyar Tudományos Akadémia ismét kiadta, - majd németül is 1979-ben - amelyben a botanikai tudomány további haladásának megfelelően szükséges kiegészítéseket a szerző egykori munkatársai-tanítványai készítettek el. Az 576 oldalas mű 40 színes táblán, 576 oldalon 4090 rajzával a hazai és külföldi botanikusok, ökológusok, erdő- és mezőgazdasági szakemberek, a növénykedvelők hasznos könyve.

Jávorka nevéhez fűződik Kitaibel Pál (1757-1817) polihisztor, a kor legnagyobb hazai természettudósa hagyatékából származó herbárium anyagának rendezése is. E páratlan értékű gyűjtemény növényeinek feldolgozását 1926-1936 év között 477 lapon folyamatosan közölte az Annales Musei Nationalis Hungarici tudományos folyóiratban. Két évtizeddel később monográfiát írt a nagy botanikus életéről, munkásságáról.

Tudományos tevékenysége 1945 után, az új társadalmi rend kialakulásával egyidejűleg újabb lendületet kapott. 1948-ban társszerzőkkel együtt elkészítette a "Magyar gyógynövények" kétkötetes, majd három évvel később ugyancsak társszerzőkkel "A magyar növényvilág kézikönyve" című munkát. Mindezek mellett több tanulmánya jelent meg a florisztika és a növényföldrajz kérdéseiről.

Utolsó, nagyobb lélegzetű munkájának, "A magyar kerti dísznövények kézikönyve és színes atlaszá"-nak kéziratát még sikerült befejeznie, de a mű kiadását már nem érhette meg. A mű "Kerti virágaink. Középeurópai dísznövények színes atlasza" címen 1962-ben jelent meg.

Munkáinak száma több, mint 220, köztük 18 könyv. Jávorka Sándor tudományos irodalmi munkásságán túlmenően élete utolsó napjáig kutatta a magyar és az európai országok flóráját. Feljegyzései szerint közel kétezernégyszáz napot töltött terepen. Ebből mintegy négyszáz napot a szomszédos, de főleg a Balkán hegyvidék flórájának megismerésére fordított. Szakmai körökben Délkelet-Európa flórájának egyik legjobb ismerőjeként tartották számon. Albánia, Bulgária növényeinek vizsgálatain túlmenően gyűjtötte és tanulmányozta Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország, Lengyelország, Románia, Svájc, a Szovjetunió gazdag növényvilágát, s közben szoros kapcsolatot tartott azok neves botanikusaival. Több mint száz növényalaknak ő adott nevet, s tisztelői 40 növényt róla neveztek el. Hat évtizedes kutatóútja során 220 000 lap herbáriumi növényt gyűjtött.

Ugyancsak rendkívül jelentős volt közéleti tevékenysége. A Magyar Biológiai Társaság első elnökeként hathatósan támogatta a megalakult szakosztályok tudományos működését. Közel hatvan éven át segítette a botanikai szakosztály munkáját, számos tanulmányával gazdagította a "Botanikai Közlemények"-et. Mindezek mellett a TIT Biológiai Szakosztálya Országos Választmányának elnökségi tagjaként, a budapesti biológiai szakosztály társelnökeként népszerűsítő tudományos tevékenységével sokezer természetet kedvelő tudását gyarapította.

1959-1961 között főszerkesztője volt az "Acta Botanica Hungarica" című tudományos botanikai szaklapnak. Ugyancsak főszerkesztőként irányította a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya keretében elindított "Magyarország Kultúrflórája" című sorozat előkészítő munkáit, amelyet "a magyar mezőgazdaság alapján alkotó termesztett növények egységes és egyúttal részletekbe menő korszerű ismertetésére szolgáló" nélkülözhetetlen műnek tekintett.

A kultúr-flóra sorozat "A gesztenye" című kötetében ő írta meg a növény botanikai fejezetét, de a megjelent művet már nem vehette kézbe.

Tudományos munkája elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1936-ban levelező, 1943-ban rendes tagjává választotta. 1939-ben a Szegedi Tudományegyetem pedig egyetemi tanári címet adományozott részére. A Magyar Népköztársaság érdemei elismeréséül 1952-ben Kossuth díjjal, 1953-ban 70. születésnapján a Magyar Népköztársaság Érdemrenddel, 1958-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki.

1961. szeptember 28-án hunyt el Budapesten. Az egykori kovácsmester fia tehetségével, szorgalmával, vele párosult szerény, mindenkit segíteni akaró egyéniségével példaképévé vált a munkáját folytató, hivatását szerető ifjabb nemzedéknek. A Természettudományi Múzeum Növénytára a "Jávorka Sándor emlékszobában" féltő gondossággal őrzi a kitűnő botanikus felbecsülhetetlen értékű szellemi örökségét nélkülözhetetlen munkatársa, Csapody Vera hagyatékával együtt.

 

 

 

Az iskola kollégiuma

Kollégiumunk története

Az 1940-es évek végén a jelenlegi iskolaépület volt a kollégium épülete. A tanítás a mostani kollégium tantermeiben folyt. A jelenlegi kollégiumi épület az 1950-es évek elején kezdte meg, kollégiumként működését. A háború utáni éveket a szegénység és az összefogás jellemezte. Az 55-60 éve végzett diákok elmondásaiból tudjuk, hogy akkor is mozgalmas diákélet volt. A tanulás mellett, a sport terén is komoly eredmények születtek. Az akkori időben többen külföldön keresték és találták meg számításaikat. Az 1960-as és 70-es években, iskolánkban növénytermesztő-és állattenyésztő technikus képzés folyt.

A kollégium fiú kollégiumként működött, többségében falusi srácok, néhány elkötelezett fővárosi fiú alkotta a 110-120 fős kollégista létszámot. A kollégium mai szemmel nézve, korszerűtlen körülmények között működött. 24-26 fős szobák voltak, közös mosdóval és zuhanyzóval. Melegvíz 1 héten csupán egy alkalommal volt, hazautazni is csak egyszer lehetett 1 hónapban. Kimenő sem volt minden nap. Kedden és szombaton délután sport délután volt. A vasárnapi kimenő délután 16 óráig volt engedélyezett, szemben a gimnazista lányokkal, akiknek 18 óráig volt kimenőjük. Így több délutáni randevú tört ketté és közös mozi látogatás hiúsult meg. A zordnak tűnő körülmények ellenére a kollégisták vidámak voltak, jól vették az akadályokat, segítették egymást, és erős közösséggé formálódtak.

A „Jávorkás kollégista” 30-40-50 év távlatából is örömmel találkozik volt diáktársával, pillanatok alatt felidézik a múltat, és olyan légkör formálódik, mint ha az események akár tegnap is történhettek volna. Valami elmondhatatlan, megfoghatatlan összekovácsoló erő működött, ami hosszú évek távlatából is képes újra töltődni és nagy erővel a felszínre törni.

Az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején a kollégium épülete új szárnnyal bővült, 6 ágyasak lettek a szobák és külön tanulótermek is rendelkezésre álltak. Sajnos az akkori vezetés hálótermekben és tanulótermekben gondolkodott, elmaradtak a közösségi helyiségek pl.: klub szoba, szakköri foglalkozások helyiségei, kondi terem stb. Ezeket később sikerült kialakítani. A 80-as években a diákok több lehetőséget kaptak, szabadabban élhettek, kevesebb volt a kötöttség. A diák lázadások, mozgalmak kapcsán elfogadottá vált a hosszú haj, a farmernadrág viselete, bővültek a diákok jogai. A szabad szombatok bevezetése lehetővé tette a hetenkénti haza utazásokat, így elviselhetőbbé vált a kollégista lét. Kollégiumunk követte az országos változásokat. Igyekeztünk a szakmai munkát magas színvonalon végezni.

A pályázatok sokat segítettek a fejlesztésekben. Szerencsés volt, hogy kimondottan kollégiumoknak szóló pályázatokat is kiírtak, így egyértelművé vált a pénz felhasználása. A 90-es években a kollégiumok egymás közötti kapcsolata is szélesedett, amit a kollégista tanulók nagy örömmel fogadtak. Több lehetőség nyílt a diákönkormányzatok találkozásaira, közös sport-és kulturális programok rendezésére, távolabbi helyekre is eljutottunk.

Kollégiumunknak több évtizedes színházba járó hagyománya van. A fővárosi színházakon kívül /Nemzeti, Erkel, Operaház, Vígszínház/ a székesfehérvári és az utóbbi években a győri színházba vásároltunk bérleteket. Napjainkban a diákoknak mást jelent a kollégista lét, mint 40-50 évvel ezelőtt. Kisebb az igény, kevesebb törekvés mutatkozik a közösségi tevékenységek iránt, erőteljesebb az egyéni akarat kiteljesedése, talán napjainkban is igaz, hogy kollégistának lenni ma is öröm és közösséggé formáló tényező.

 

 

 

 

Pályázatok

GINOP pályázat Alapkompetencia-fejlesztéssel a lemorzsolódás ellen az FM Nyugat-Magyarországi szakiskoláinak együttműködésében (GINOP-6.2.3-17-2017-00015)

KEHOP pályázat A Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium üzemeltetésében lévő kollégiumi épület korszerűsítése

KEHOP pályázat

TÁMOP pályázat Innovatíviskolafejlesztés Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola és SZakiskola és Kollégiumában (TÁMOP-3.1.4.C-14-2015-0026)

Támop pályázat